Az eső nem azért esik mert a természetnek olyan kedve van,hanem azért,  mert ahány csepp leesik, annyi ember érzi magát szomorúnak.



A magány mely ragaszkodik hozzánk halhatatlan, de mi mégis megpróbáljuk megölni az egyedüllét elkerülése érdekében.



A mosoly, mint gyémánt ott feszül bent mélyen a testekben, s ki hagyja magát egy cseppet is az erőnek, elengedi magát,o  lyan érzésre tesz szert mintha szeretne.



Mikor az utolsó farkas is felvonyít, magam maradok és várom a lehetetlent...



A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyülnek szeliden és nézik, nézik a csillagok.
Fogódzanék akárkibe, de nem lesz soha senkije, szeméből mint gazdátlan ág, kicsüng a pusztuló világ.



Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.



Minden arc minden vonása rögtön elenyészett bennem, mert nem a vártra találtam.



Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a legerősebb, ha megpróbálunk harcolni ellene. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, elgyengül.



Egyedűl vagyok, nem melegít senkinek a szeme, fázom, akárha a földalatt élnék, bármit írok is mind, száraz, fásúlt és komor.



Itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak, én és valaki. Valaki, akit nem ismerek. És akiről még tudnom sem szabad. Bár jobban szeretem mint magamat.



Ha félsz a magánytól ne írd meg az igazat.



Átsírt éjszakák, elvesztett barátok.A világközepén magadat egyedül találod.
És csak áldod azt az órát, amikor nevetett a szád. Hiányzik valaki aki társként gondolt rád. Fájnak a percek, amit együtt töltöttetek.
Szívedbe maradnak az emlékek,az együtt töltött hetek. Fáj minden perc, mikor magányosan fekszel az ágyban. Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.



Magányos dolog lesz a halál, de nem lehet sokkal magányosabb, mint az élet.



Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk.



A halálra és a sötétségbe pillantva, az ismeretlentől félünk, semmi mástól.



-Te szereted a magányt?
-Nem, azthiszem a magány szeret engem.

Oldal: Magány
~ Minden Féle Idézet ~ *.* - © 2008 - 2025 - mindenfajtaidezetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat