Nox-Hol volt hol nem

 Gyermek léted benned táncol-,
Csak távol, távol.
Minden emlék benned lángol-,
De fázol, fázol.
Most már óriások közt játszol-,
Mind számol, csak számol.
Most is elbújnál, mint százszor-,
De látszol, látszol.

ref:Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még...

Hova tűnt a "hol volt, hol nem"?
A csodát elvették.
Vagy elbújt mélyen a szívedben,
Az időt várva, hogy hívd, hogy éld...

Vár rád fűtött ház és páholy-,
Hol a tábor, a sátor?
Hányszor lennél inkább máshol?
Bárhol, vándor.
Lennél könnyű szívű bátor-,
Csak mámor, csak mámor.
Minden elszórt perced gátol-,
Csak vádol, csak vádol.

Mc Soon-Soha nem felejtem el

 Kisírt szemmel nézem, ahogy elhagyod a lelkem,
szét tört üveg pengéin táncoltunk mi ketten.
Érted dobog kihűlt szívem, érted ölni lehet
ha szerelmes az ember mást nem is nagyon tehet.
Sötét égbolt tetején, látom most az arcod
harcolok az égiekkel, hogy megdöntsem a faarcod.
A világot is bejártam a szerelmet kerestem,
de a csalódás utolért és betemette a testem.
Szorids meg a kezem, és ne engedd el kérlek
megígérem szeretni foglak örökre én téged.
Még mindig sírok reggelente amikor arra ébredek,
hogy az álom nem valóság és megint újra tévedek.
Az álomból visszatérve az élet kemény földjére,
ketten irtuk be magunkat a szerelemnek könyvébe.
Minden éjjel látlak, a szívem porba hullik
én harcolok még érted ha az életemen is múlik.

Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,
az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.

Mint a cserben hagyott gyerekek, könnyes szemmel állok,
sok olyan dolgot tettem már, amit a mai napig bánok.
Az élet fájdalmas könyvében most egy új fejezet kezdődik,
miben az én kedvesem, törött szívvel gyötrődik.
A gyötrődésed fáj, a kínok között vergődök,
egy újabb lépés vár, amit majd még eldöntök.
De tudom egyszer vissza sírsz, tudom egyszer hiányzok,
a halálom után rád, a mennyországban várok.
A szívem mélyén égő sebet hagyott minden szavad,
a bánat nagyvilága lassacskán rám szakad.
Remélem érted, azt amit most írok,
mert amikor ezt hallgatod én még mindig sírok..


Soha nem felejtem el az első pillantásod ....


Akkor is nevettem ha valami éppen bántott,
a szerelmed engem az, öröm világába rántott.
Kiváncsi voltam milyen érzés az amikor szerethetsz,
de rájöttem a szerelem helyett majd inkább csak szenvedhetsz.
A dalomat lassan befejezem és új életre térek,
a boldogságomhoz tőled egy utolsó csókot kérek.
Mielőtt elengedlek fordulj vissza még egyszer,
és mond azt, hogy minden velem töltött perced élvezted.
De most fáj és úgy érzem az élet elveszti az értelmét,
kettőnk közül én kergetem a romantikus téveszmét.
A madár dala ismert, a pad egy örök emlék,
egy rózsát dobj a síromra, ha többet fel nem kellenék.
Hiányzik az arcod és minden gyenge érintésed,
a könnycsepp lehull a földre és te csendben végig nézed,
ahogy elhagyom e földet és minden emlékem törlöd,
úgy szeret e szív, miért kellett összetörnöd?

Ha az életemmel kell fizetnem én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál és megfogtad a kezem,
az élet szerelem fáján most a mi virágunk terem.


Soha nem felejtem el az első pillantásod,
mindig is csodáltam milyen nagy a kitartásod.
Az eső elmossa a várat amit ketten építünk,
el kell válnunk ezt hiába is szépítjük.
A lélegzet megállt az idő elindult vissza,
nézd az arcom a szemem könnyektől tiszta.
Elkopott a toll most már abba kéne hogy hagyjam,
de a szerelmemet miért? Miért kéne másnak adjam?
Nem áll meg az élet mégis úgy érzem hogy megfulladok,
bárcsak azt mondhatnám egyszer "Igen rajta túl vagyok",
ja, bárcsak azt mondhatnám egyszer..... "Igen rajta túl vagyok"


Soha nem felejtem el az első pillantásod ....

Majka-Belehalok

 Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

BLR:
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm, hiszen már hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

Felismertem, és már meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, aki megértett,
Itt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután sem fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!

Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!

De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!

És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!

Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam: ENNYI!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

Curtis:
Jó pár gond, amit sajnálom megéltem,
Igaz út, mit a hamisra cseréltem,
Volt sok fájdalom, azóta elégtek,
Angyalok követtek, imáik elértek!

Voltam rossz példa, szálka a szemekben,
Égre nézek, rózsafüzér a kezemben,
Mondták páran már: sohasem felednek,
És ha nem leszek, akkor is szeretnek!

Sokszor volt nekem is, hogy könny hullott a szememből,
Mit magamnak hittem, ki folyt a kezemből,
Csalódásban, fájdalomban, mit is várhatnék,
Isten, vagy ördög előtt, tiszta szívvel állhatnék!
Nem voltam nagymenő, ki szinte mindent megtehet,
Vagy gazdag család sarja, aki egy lapra feltehet,
Bármit, mert neki semmi sem számít,
Kis koromtól kezdve csak a bűn, ami csábít!(Senki meg nem állít)

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

Oldal: Dalszövegek
~ Minden Féle Idézet ~ *.* - © 2008 - 2025 - mindenfajtaidezetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat