A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz.
Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret,
és csak meghalni volna jó..."
Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké. Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek. Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet. Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni. Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással. Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg mi is az a bánat!
Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet. De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol.
Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz…
Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked.
Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.
Feledni valakit lehetetlen csoda, mert kit igazán szeretünk nem feledünk soha.
"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."
"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban."
"Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb."
"A szenvedés bárhol és bárhogyan felbukkanhat. Aki mindenáron kerülni kívánja, csak azt árulja el, hogy még nem nyert beavatást."
"A fájdalom mindig nagyvonalúbb mint a jó szerencse, tovább tart,és sokkal bőkezűbben méretik."
"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek.
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek!
Könnyeim hullnak, a párnára borulva sirok egy végtelen könyvet lapozva..."
"A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít, Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."
"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
"Ne sirj, hogy azok az idők elmultak.Ez így megy.A régi átadja helyét az újnak. Ahogy a tegnapnak sincs helye a mába. Ne sirj, hogy vége lett. Nem történt hiába.
"Álmok, emlékek szép szavak, ez minden mi a múltból megmaradt. Fájdalom s űr, a szív nem felejt csak tűr, és remél, hátha a múlt csodája visszatér..."
~ Van mikor gyűlöllek azért, mert nem tudom kitörölni azokat a pillanatokat mikor megbántottál, és én emiatt sírtam
~ Nem amiatt sírok, amiket mondtál nekem.. leginkább az fáj, amit nem mondtál ki
~ Néha az egyetlen dolog amit még meg kell tennünk az, hogy utoljára átöleljük aztán elengedjük egymást
~ A magány az emberi létezés legmélyebb tényezője, mert egyedül az ember tudja azt, hogy egyedül van
~ Akárhányszor elköszönünk, egy kicsit belehalok
~ Mert tudom milyen érzés, mikor elveszíted azt akit annyira akartál, és minden amid van romba dől..
~ Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az, hogy ne nézz vissza
~ Minden nap felébredek, élek, lélegzem, mosolygok, mint egy robot. Csak remélni tudom, hogy egy nap okom is lesz arra, hogy ezt tegyem..
~ Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret..
~ Olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük