Sem a csecsemő, sem a gyermekek, sem a féleszű nem félnek a haláltól, és a legnagyobb szégyen, ha az ész nekünk nem biztosítja azt a nyugalmat, ahová az oktalanság vezet."
Mérlegeltem, mi volt, s mi lesz és úgy láttam, mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres életem egy üres halál...
"Az tesz minket sebezhetővé, hogy nem fogjuk fel: van rosszabb a halálnál...
A halál nem lehet olyan rossz dolog, még senki nem jött vissza panaszkodni.
A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
Az élők csupán vakációzó halottak.
Bocs, hogy élek. Többet nem fordul elő.
Élni segít, aki halni tanít.
Élő embernek is lehet holt lelke.
Ha a természetes ételek valóban olyan egészségesek, akkor hogy lehet, hogy az emberek 70%-a természetes halállal hal meg?
Ha megéred a százat, akkor megúsztad. Nagyon kevesen halnak meg száz éves kor felett.
Mindenki a mennyországba akar kerülni, de igazából senkinek sem akaródzik meghalnia!
Minél előbb meghalsz, annál tovább leszel halott.
Ne feledd el, sírva jöttél a világra, s körülötted mindenki mosolygott. Úgy kell élned, hogy mosolyogva menjél a másvilágra, s körülötted mindenki sírjon...
Vajon van élet a halál előtt?
Reggel megismerni az igazságot és este meghalni. (Konfu-Ce)
Az életet nem lehet élve megúszni. (Ismeretlen)
"Gyöngeségünk a test gonoszságában lakik, és azokban a földi részekben, amelyeket elemészt a halál. Maga a test nem gonosz, de benne van a gonoszság. Ez okozza a félemet és a vágyat, a bánatot és az örömet." - Vergilius
A halál nem választ el,csak a szeretet.
...ha hatalmamban lett volna, hogy ne szülessek meg, bizonyára nem vállaltam volna az életet ilyen nevetséges feltételekkel. De még hatalmamban áll meghalni..
Sírok egy mosolytól, a komorságot keresem..fáj egy szó, egy tett, meghalok az élettől hiszen a halált keresem.
A szomszéd szoba
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.